Szél Bernadett az a nő, aki a legegyszerűbb kijelentésével is ki tudja váltani a Fidesz képviselőiből, hogy szexista és alázó jelzőkkel illessék. Mindegy, hogy egyetértünk-e az LMP-s politikus nézeteivel vagy sem, vannak alapvető normák, amiket illik betartani, és vannak dolgok, amiket pedig sértettként is el kell engedni.

Nőként nap mint nap vagyunk kitéve annak, hogy valaki megszól minket. Mi több, emberként állandóan el kell szenvednünk, hogy rosszizű megjegyzéseket tesznek ránk. Máskor direkt provokáljuk ki ezeket, míg a legtöbbször vétlenül futunk beléjük.

Advertisement

Egy nőnek beszólni, öltönyben, nyakkendőben, felelős ember látszatát keltve hülyeség és tahóság. Nincs mentség arra, ha egy érdemi vitában valaki ad hominem érveket és beszólásokat használ. Azt jelenti, hogy nincsen kellő vitakultúrája, nem képes partnerként kezelni egy hölgyet, nem tud elvonatkoztatni a gyengébbik nem fennálló, de igazságtalan képétől. De ugyanúgy egy másik férfit sem illik lekezelni semmilyen indokkal egyetlen hímnek sem.

A parlamenti tahózással nem az a baj, hogy nőket aláznak vele, hanem az, hogy mások által választott képviselőket, vagyis embercsoportok komplett véleményét tekintjük semmisnek, vagy kötjük egy látszathoz, külsőséghez. Illés és a többi prosztóskodó képviselő pedig ugyanúgy megtestesíti valahány szavazójának, ideológiai partnerének nézetét. Ergo az államtitkár éppen nem a saját nevében beszélt, hanem egy lényegesen nagyobb réteget viselt egy személyben. Vagyis ő magánemberként szólt, de megfeledkezett arról, hogy abban a "Tiszteltnek" nevezett házban nem magát képviseli. És ez a baj.

Valahol az utcán elfér ez a mondat, képesek vagyunk mi, gyenge, otthoni szülésre alkalmas nők is elengedni, ha rondának mondanak minket, de végig abban bízunk, hogy a véleményünk ugyanannyit számít, mint egy férfié, még akkor is, ha nincs igazunk. Le lehet ülni, el lehet nekünk is magyarázni dolgokat, megértjük. Vitapartnerek vagyunk. Éppen ezért rossz azt látni, hogy az Országházban, arrogánsan úgy tehet valaki, mintha az ő nézetei valami magasabb szintet képviselnének világnézeti vagy nemi okokból.

Advertisement

Illés kijelentéséből süt az az arrogancia, amit egy kétharmados felhatalmazás szerénység nélküli kezelése jelent, mivel az emberrel elszalad a ló, hajlamos úgy megélni, hogy milliók osztják a nézetét, mert egy választással korábban óriási tömegek álltak mögé és a pártja mögé. Az államtitkár egy natúr tahó, de csak ő az, meg az, aki osztozik vele az ostobaságában párton vagy voksolófülkén belül, de nem minden szavazója. Márpedig egy képviselőnek azt kell viselnie gesztusaiban és szavaiban, ami miatt beválasztották a Parlamentbe.

A politikustól összességében csak az kérhető számon, hogy miért nem tiszteli annyira a vitapartnerét, hogy szerénységgel és önkritikával fogadja annak szavait. Legyen az férfi vagy nő, mert csak az érvek maradtak ki a tahózásból. Amíg pedig ez nincsen meg, addig csak a Kőbányai sör, a Sopiane cigi és a füttyögés választja el Illést azoktól az építőmunkásoktól, akik dúgós megjegyzéseket tesznek az arra járó nőknek, amit amúgy a legtöbben nem veszünk a szívünkre, hanem oda se figyelünk rá.

Legalább annyit sikerült mondania, hogy Szél Berni szép, amit fogjunk fel bóknak, és a többi személyeskedést pedig kezeljük parasztságként a vitakultúrával szemben, mert tényleg mindegy, ki milyen nemű.